Gerhard Keifel: Kezek

kezek

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

– Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét,

mikor felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem, és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok,
És hozzád futok, midőn félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el, maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj, és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani, és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem . . .